Neoklasszikus Balett
A klasszikus és a modern balett közötti átmeneti stílusirányzatot neoklasszikus balettnek nevezzük, és ennek első úttörőjeként George Balanchine-t tartják számon.
Balanchine 1948-ban hívta életre a New York City balettet, akikkel olyan legendás előadásokat mutattak be, mint a világszerte ismert Diótörő, ami azóta is minden karácsonykor bemutatásra kerül New Yorkban. Társulatába modern táncosokat is meghívott, és tütük helyett is gyakran adott inkább jelmezeket a táncosaira, ezzel pedig komoly változásokat indított el a klasszikus balettben.
Ha a modern balett születéséről beszélünk, mindenképpen meg kell említenünk Martha Graham nevét, aki kortárs tánckoreográfusként Balanchine-nal együtt dolgozva inspirálóan hatott az újdonságokra és a modern irányzatokra nyitott művészre.
Miután Balanchine felkavarta a klasszikus balett leheletfinom mozdulatokon nyugvó állóvizét, egyre több és több művész kísérletezett az új irányzat jegyében. Az Amerikai Balett Színház művészeti igazgatója Balanchine egykori táncosa, Mikhail Baryshnikov lett...
Ma már a világ számos országában, köztük Magyarországon is több modern balett társulat bizonyította, hogy a modern táncmozdulatokkal, a klasszikustól eltérő jelmezekkel, és esetenként akár pop zenével kombinált klasszikus balettnek igenis van létjogosultsága, és legalább akkora művészi értékkel bír, mint a hagyományos balett.